Stace elmesélt mindent:
-Szóval...hát hol is kezdjem...megfenyegetett..-mondta Stace sírógörccsel küszködve.
-Mivel?- kérdeztem én és Tom egyszerre.
-Azzal, hogy jártunk..nem, nem jártunk, csak azt mondta, hogy ha nemet mondok a szüleimet bántja..kénytelen voltam igazat mondani, mert a szüleim..nem bírnám őket elveszíteni.
-Tehát minden kamu volt?-kérdezte Tom megszeppenve.
-Ja...fogjuk fel úgy.-mondta Stace lekonyult szájjal.
-Íííjj...sajnálom Stace- öleltem meg, amit viszonozott. Így minden világosabb. Sstace, Tom és Én éppn hazaindultunk volna, amikor dörömböltek az ajtónkon. Tom kinézett a kukkolón és rám nézett amiből rögtön tudtam, hogy Spencer az.
-Gyorsan, bújj be a mosdóba!! -kiáltottam Stacenek. Ő azonnal felhuppant az ágyról berohant a fürdőbe. Tom kinyitotta az ajtót, de rögtön lefogta Spencert és üvölteni kezdtek.
-MÉGIS, HOGY KÉPZELED, HOGY MEGFENYEGTSZ EGY LÁNYT?-kérdezte Tom üvöltve.
-Én...sajnálom..bocsánatot kérni jöttem.-mondta fájón Spencer. Stace azonban nem jött ki a fürdőből.
Tom kirakta, és erre elment. Csak elment. Tom utánament, megnézte, hogy kiment-e a szállóból, és utána Stace kijött a fürdőből. Elindultunk haza.
Én és Tom a párizsi út elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése